fejkep
vonal
vonal
vonal
Honlapunk a
www.abplusz.hu
szerverén kapott helyet.
Az oldal Mozilla Firefox böngészőre van optimalizálva.
Letöltheti itt:
firefox
wmlogin
Oldal: 1 2 3 4 5 6 >>>

Kövi Szűz Mária

B
udapesten, a Szentendrei úton van egy templom, beékelődve a nagy forgalmú hatsávos főútba. A kis kápolnát a XIX. században építették, egy kegykép tiszteletére, amelyet 1811-ben fogtak ki a dunai árvíz idején, s a római kori aqueductus kövére helyeztek. Innen az elnevezés. Annak idején, amikor a szocialista városrendezés a békásmegyeri nagy építkezésekre készülve, szélesíteni akarta az utat, akadály volt a kegykép, s le akarták bontani. Áttelepítették hát a környék férfiemberei egy éjjel, kicsit odébb. Sajnos, így is jó nagy forgalmi zaj veszi körül, ahogy a kis templomot is. A kommunista időkben nem bánták, hátha leszoknak róla az emberek. Isten útjai azonban kifürkészhetetlenek. Igen kiváló papokat "dugtak el" negyed századnyi időre e kicsiny plébániára, akiknek azonban a lelke nagy volt, ezért vonzotta még a híveket messze városrészekből is. A templom befogadó-képessége rövidesen kicsi lett, s az épület maga is felújításra szorult. Kibővítettük, felújítottuk. A közösség szinte minden tagja közreműködött. Az égszínkék szemű idős kályhásmester, aki nagy szakértelemmel bontotta le a régi kéményt, s adta a mázsás követ, akkor még fiatal, erős férjem kezébe. Beleépültünk a templom köveibe.

Fallal körbe kerítettük a kis kertet. Fákat ültettünk benne. Ma már szép lombot adnak. Van egy kis Lourdes-i Mária szobor is egy kőbarlangban, Grottá-ban. Sváb vidék volt ez. A benti kegykép aláírása is gót betűs. Új, művészi faragású fa-oltárt, szószéket kapott a templom. Csak a régi padokat sajnálom. A mostaniak korántsem olyan kényelmesek. És nekem nem is tetszenek annyira. Jó tájolású az épület: vasárnap reggelenként ömlik be a napfény a színes ablakokon. Mindig az utolsó percben esünk be a misére. Már szólnak a harangok – Slezák öntőmester régi műhelyéből –, s felzúg az orgona. Kántorainkra se lehet panasz. Rostetter Szilveszter kórusa még harminc év után is össze-összejön, dicsérni az Urat. Aztán jött a rendszerváltozás, és Vigassy Mihály plébánostól egyik fiatal "kollegája" vette át a tisztet. Pál Ferenc atya beszédei ismét csak megtöltötték a templomot. Rengeteg fiatal volt, a gyerekes családok hozták magukkal a kicsiket, ott zsibongtak a gyermekmisén, s válaszolgattak Feri kérdéseire, aki végtelen alázattal tanult a kicsiktől. Mindig megcsodáltam, hogy mennyire ért az emberek nyelvén, kihez-kihez a megfelelő módon fordulva. Szelídsége lefegyverző: soha nem erőltette gondolatait ránk, csak engedte, hogy átjárjanak szavai, s el-elgondolkozzunk rajtuk. Ferit 9 év múlva Zsiga Péter követte. Ő megújította a Mária-kő környezetét. Szép mozaik-berakást készíttetett a kegykép helyére, amelyet felújítva, a templomban őriznek. Mondani se kell, a mozaikot nemsokára ellopták. Bánatos malíciával jegyezte meg az atya: "Remélhetőleg imádkozik előtte vétkeiért a tolvaj."

Ha a kis templomra nézek, emlékek tolulnak elém. Évfordulók, amelyeket barátainkkal együtt itt ünnepeltünk: keresztelők, elsőáldozás, bérmálkozás. Az énekkar fellépései, ahol a család minden generációja képviseltette magát. Ötvenedik házassági évfordulónk áldása. Zsongnak a húsvéti dallamok a fülemben. Christus resurrexit! Vere resurrexit. Szeretem a gregorián dallamokat. Milyen mély örömet, de egyben szomorúságot tükröz a húsvéti szekvencia: "Ó, nagy királyunk, légy irgalmas". Mert nehéz bizony a ránk testált feladat, sokszor nem vagyunk képesek követni szavaidat.

Emlékszem, hogyan rázta a szunyókálásból felriadt idős templomatya a csengőt, amikor "visszajöttek a harangok Rómából".  Fiam francia cserediák barátja, a fekete bőrű Joel kissé kimerült a hosszú szertartástól. De milyen jó volt utána hazajönni, és a szépen megterített asztalról megfalatozni a kitűnő alföldi főtt sonkát, tojást! És milyen szép volt a húsvét vasárnapi körmenet! A rendszerváltozás után elterelték a forgalmat, s körbejárhattuk lobogó zászlókkal, kihangosított énekszóval a kis templomot. Bámészan néztek ránk az elsuhanó autósok, talán kicsit bosszankodtak is. Vagy csak elgondolkodtak ezen az archaikussá vált szokáson.

Felidéződnek a karácsonyi éjféli misék. Volt, hogy be se fértünk, hisz eljöttek azok is, akik csak ilyenkor érezték a késztetést, hogy templomba menjenek. A karácsonyi gyertyák fénye, a kis betlehemi barlang hátul. A kapuban a köszöntés: Boldog karácsonyt!

Mára kissé megritkult, megfáradt a "törzsközönség." De azért még mindig nagy siker a karácsony másnapi kis produkciónk, amikor a népi betlehemest előadjuk az ifjúsági misén az unokákkal. Az öreg pásztor mára valóban megöregedett: de a kicsik még nagyon lelkesen mondják: "Itten szállást nem kapsz, nem bánjuk, ha város piacán a jég hátán is megfagysz.." Viharos, lelkes taps fogadja a regös éneket, s velünk együtt zeng a műsor végén a kis fehér falú templom: Fel, nagy örömre...

A Kövi Mária az életem!

Botos Katalin


Nyomtatható verzió

Oldal: 1 2 3 4 5 6 >>>

Vissza

   kep    kep    kep    kep    kep    kep    kep    kep    kep    kep    kep    kep    kep    kep    kep    kep    kep    kep    kep    kep


Levél a Webmesternek.