A farsangi időszak
népszokásai

Az első, farsangról szóló (bajor-osztrák) írások 1283-ból ismeretesek. Nálunk az ünnep kialakulása a középkorra tehető, elsősorban német hatás eredményeként. A farsang ideje egyúttal báli szezon is, ahogy azt Csokonai Vitéz Mihály legsikerültebb elbeszélő költeménye, a Dorottya, vagyis a dámák diadala a fársángon című vígeposz 1799-ből.

A bált, az év táncalkalmainak legjelesebbikét a farsang három utolsó napján szokták megrendezni. Számos helyen már kövércsütörtökön, azaz a farsang vasárnapja előtti hét derekán elkezdődik a tánc, de a legzajosabb a húshagyókeddi, amely általában éjfélig tart.
Legek a farsangon

A legzajosabb: A farsangot lezáró, látványos álarcos látványos felvonulás a karnevál. Egykoron a velencei volt a leghíresebb. A francia farsang legzajosabb ünnepnapja a húshagyó kedd volt. Tüzes lovakon, gazdag jelmezekbe öltözve vegyült el az előkelő világ az utcai álarcosok tömegével.

A leghíresebb: Ma a riói karnevál. Sajnos, igen sok halálos áldozatot követel évről évre. A szerpentinek mellett petárdák röpködnek, pisztolyok dördülnek.

A legrégibb: Magyarországon szelídebb a farsang. A mohácsi busójáráson - a régi szokásnak megfelelően - téltemetés is folyik, ilyenkor égetik el a rongyból készült kiszebabát.

A legnélkülözhetetlenebb: Egy francia távíró hivatalnok egy álmos napon kifogyott a munkából. Unalmát elűzendő elővette a távírógép szalagpapírját, odaállt az ablakhoz, és gyermek módra játszani kezdett vele. Lecsavargatta, majd vissza, aztán kiröpítette az utcára. Ekkor született meg a szerpentin. Azóta nincs álarcosbál, karneváli felvonulás nélküle.

Mária Terézia 1772-ben rendeletileg szabályozta a farsangi álarcosbálok helyét és rendjét. A bálok jellemzője, hogy zárt körűek: mindig egy foglalkozási kör vagy egy társadalmi réteg tagjai gyűlnek össze. Az iparosok mulatságai általában a céhes hagyományokhoz kapcsolódtak, kivéve az úgynevezett batyubálokat, amelyek kicsit kötetlenebbek voltak.

Érdekesek, hangulatosak a hazai farsangi népszokások. Több községben, főleg az őrségi és a Gyöngyös menti falvakban - ha farsang idején nincs esküvő - mókalakodalmat, álesküvőt tartanak, rönkhúzást rendeznek. Farsangkor a módosabb vidékeken tobzódtak az evésben.

A farsang végét megelőző csütörtököt több helyütt zabálócsütörtöknek nevezik. Úgy vélték, ha ilyenkor sokat esznek, bő lesz a termés. A Mura vidékén az ételek megszárított, porrá tört maradékának varázserőt tulajdonítottak: jószágot gyógyítottak vele vagy a házra szórták, hogy elkerülje a vihar. Nádudvaron ilyenkor mindig fekete tyúkot vágtak, és annak a vérét törték porrá.

Az őrségi Őrimogyorósd községben a farsang a pelyvázás ideje volt. Ha egy lány meg egy legény közt barátság szövődött, éjszaka meghintették a lakóházuk közötti utat pelyvával (a gabonaszemekről csépléskor leváló levélkékkel), hogy összetalálkozzanak. Kőszegfalván legényvásárral búcsúztatják a farsangot, amelynek keretében a falu legöregebb embere legénnyé avatja a tizennyolc éves fiatalokat.

Készítsen farsangi fánkot!
Hozzávalók:

Elkészítés:

  1. A lisztet mély tálba szitáljuk. A tej felét meglangyosítjuk, belemorzsoljuk az élesztőt, beleszórjuk a cukrot, és kb. 15 percig pihentetjük.
  2. A liszt közepébe mélyedést nyomunk, beleöntjük az élesztős tejet, hozzáadjuk a tojások sárgáját, a vajat, egy csipet sót, és még annyi tejet, hogy lágy tésztát kapjunk. Hólyagosra kikeverjük, letakarjuk, és meleg helyen kb. 30 percig kelesztjük (a tészta kétszeresére dagadjon!).
  3. Lisztezett deszkán ujjnyi vastagra nyújtjuk a tésztát, és 5-6 cm átmérőjű szaggatóval vagy pohárral kiszaggatjuk. A maradék tésztát összegyúrjuk, újra kinyújtjuk, és szaggatjuk. A fánkokat kb. 20 percig pihentetjük.
  4. Bőséges olajat forrósítunk, a fánkokat középen kissé benyomjuk, és kis adagokban kisütjük. Az első oldalukat lefedve kb. 3-4 percig, majd megfordítjuk őket, és fedő nélkül további 1-2 percig sütjük.
  5. Papírkendőre szedjük, lecsepegtetjük az olajat, majd tálra rakjuk, és megszórjuk porcukorral. Lekvárral kínáljuk.

Ablak bezárása