Az első, farsangról szóló (bajor-osztrák) írások 1283-ból ismeretesek. Nálunk az ünnep kialakulása a középkorra tehető, elsősorban német hatás eredményeként. A farsang ideje egyúttal báli szezon is, ahogy azt Csokonai Vitéz Mihály legsikerültebb elbeszélő költeménye, a Dorottya, vagyis a dámák diadala a fársángon című vígeposz 1799-ből.
A bált, az év táncalkalmainak legjelesebbikét a farsang három utolsó napján szokták megrendezni. Számos helyen már kövércsütörtökön, azaz a farsang vasárnapja előtti hét derekán elkezdődik a tánc, de a legzajosabb a húshagyókeddi, amely általában éjfélig tart.
Legek a farsangon
A legzajosabb: A farsangot lezáró, látványos álarcos látványos felvonulás a karnevál. Egykoron a velencei volt a leghíresebb. A francia farsang legzajosabb ünnepnapja a húshagyó kedd volt. Tüzes lovakon, gazdag jelmezekbe öltözve vegyült el az előkelő világ az utcai álarcosok tömegével. A leghíresebb: Ma a riói karnevál. Sajnos, igen sok halálos áldozatot követel évről évre. A szerpentinek mellett petárdák röpködnek, pisztolyok dördülnek. A legrégibb: Magyarországon szelídebb a farsang. A mohácsi busójáráson - a régi szokásnak megfelelően - téltemetés is folyik, ilyenkor égetik el a rongyból készült kiszebabát. A legnélkülözhetetlenebb: Egy francia távíró hivatalnok egy álmos napon kifogyott a munkából. Unalmát elűzendő elővette a távírógép szalagpapírját, odaállt az ablakhoz, és gyermek módra játszani kezdett vele. Lecsavargatta, majd vissza, aztán kiröpítette az utcára. Ekkor született meg a szerpentin. Azóta nincs álarcosbál, karneváli felvonulás nélküle. |
Mária Terézia 1772-ben rendeletileg szabályozta a farsangi álarcosbálok helyét és rendjét. A bálok jellemzője, hogy zárt körűek: mindig egy foglalkozási kör vagy egy társadalmi réteg tagjai gyűlnek össze. Az iparosok mulatságai általában a céhes hagyományokhoz kapcsolódtak, kivéve az úgynevezett batyubálokat, amelyek kicsit kötetlenebbek voltak.
Érdekesek, hangulatosak a hazai farsangi népszokások. Több községben, főleg az őrségi és a Gyöngyös menti falvakban - ha farsang idején nincs esküvő - mókalakodalmat, álesküvőt tartanak, rönkhúzást rendeznek. Farsangkor a módosabb vidékeken tobzódtak az evésben.
A farsang végét megelőző csütörtököt több helyütt zabálócsütörtöknek nevezik. Úgy vélték, ha ilyenkor sokat esznek, bő lesz a termés. A Mura vidékén az ételek megszárított, porrá tört maradékának varázserőt tulajdonítottak: jószágot gyógyítottak vele vagy a házra szórták, hogy elkerülje a vihar. Nádudvaron ilyenkor mindig fekete tyúkot vágtak, és annak a vérét törték porrá.
Az őrségi Őrimogyorósd községben a farsang a pelyvázás ideje volt. Ha egy lány meg egy legény közt barátság szövődött, éjszaka meghintették a lakóházuk közötti utat pelyvával (a gabonaszemekről csépléskor leváló levélkékkel), hogy összetalálkozzanak. Kőszegfalván legényvásárral búcsúztatják a farsangot, amelynek keretében a falu legöregebb embere legénnyé avatja a tizennyolc éves fiatalokat.
Elkészítés: