Oldal: <<< 1 2 3 4 5 >>>

Karácsony szent éjszakája

"Amíg ott tartózkodtak, beteltek Mária napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson."
(Lk 2,6-7)

Milyen különös, hogy ezt a szakaszt a Lukács Evangéliumból (Lk 2,1-14) nyilvános istentiszteleten soha máskor nem olvassuk, csak Karácsony szent éjszakáján. Pedig ez a szűkszavú szöveg volt évszázadokon át az egyetlen, amely Isten Fiának testi születésére emlékeztette a keresztényeket: nem volt éjféli mise, sem karácsonyfa, sem ajándékozás és ünnepi vacsora, csupán Szent Lukács rövid beszámolója.

kep A szentírás sugalmazott szövege azonban több, mint egyszerű történetírás; szentségi jellege van: ha hittel hallgatjuk, kegyelmet közvetít számunkra, s valamiképpen jelenvalóvá válik mindaz, amiről olvasunk. Nem csoda, hogy Szent Ferenc látni akarta testi szemével is a betlehemi születést, s ezért Greccióban „megrendezte” a Karácsonyt, barlangistállóval, ökörrel, szamárral, s ezzel mind a mai napig élő hagyományt teremtett, mely újabb és újabb részletekkel gazdagítva idézi föl Megváltónk földi születését.

Valóban, nincs fontosabb esemény a világtörténelemben ennél az éjszakánál, melyről oly kevés szóval ír Szent Lukács, s még rövidebben Szent Máté. Ez a szegénység, mely kifejezhetetlen gazdagságot rejt, nagyon is méltó ahhoz a módhoz, ahogyan Isten Fia eljött közénk a földre: elrejtve, kivetetten, a világ egy félreeső kis zugában születve. És talán nem is juttathatta volna másként kifejezésre irántunk való tapintatos és gyöngéd szeretetét, mint így. Minden másféle közeledés súlyosabb félreértésre adhatott volna okot, ez a teljes mellőzöttség volt a legjárhatóbb út a rosszul értelmezett hatalom- és dicsőségvágytól megsebzett emberiség szívéhez.

Ugyanakkor Karácsony misztériuma kimeríthetetlen, minél többet elmélkedünk rajta, annál nagyobb mélységek nyílnak meg előttünk. Fontos, hogy a díszletek ne takarják el szemünk elől a lényeget. A Lukács-evangélium e részlete lehet az a kiindulópont, ahová újra és újra visszatérünk. Ne csupán hangulatot, múló érzéseket keressünk Karácsony éjszakáján, hanem figyeljünk arra a valóságra, amely a legmélyebben meghatározza életünket, jövőnket. Az írások olvasása és a szentmisében a konszekráció szavai ismét közénk hozzák az Úr Jézust, és lehetővé teszik vele a legteljesebb találkozást, ami a földön elképzelhető.

Barsi Balázs – Telek Péter Pál: Magasság és mélység című könyvéből

 


Nyomtatható verzió

Oldal: <<< 1 2 3 4 5 >>>