Oldal: 1 2 3 4 5 >>>

Keresnünk kell az örömet, hogy megtaláljuk!

A Biblia szerint bölcsek jöttek napkeletről Betlehembe, mert láttak egy csillagot, és azt gondolták, hogy megtalálják az új királyt.

A néphagyomány és az emberi fantázia, az évszázadokon át kialakult történetek olyan színessé tették személyüket, hogy neveket is kaptak: Gáspár, Menyhért és Boldizsár, aki szerecsen király. Azt gondolom, nem véletlen, hogy Jézus születésének történetébe belekerültek ezek az alakok. Valami olyan mély gondolat van bennük, ami irigylésre méltó, és talán az ő személyükön keresztül nekünk is sikerül egy kicsit elgondolkodnunk a karácsonyunkon.

A biblia hihetetlen egyszerűséggel számol be a bölcsekről. Nincs semmi leírás arról, hogy milyen volt az útjuk, mennyi veszélyt kellett kiállniuk, vagy mennyi agyafúrt ötlet kellett ahhoz, hogy legyőzzék az akadályokat és célba jussanak. Vajon érdekel-e valakit is a fáradságos takarítás, az ajándékok beszerzése, a sok nehézség legyőzése, hogy szép legyen az ünnep? Nem meséljük el a gyerekeknek, hogy mennyi fáradság és gond, baj és vesződés kellett ahhoz, hogy e pár nap boldog legyen! Nincs híradás arról a számtalan megoldott problémáról, amit egy család átél karácsonyra készülve. De miért? Mert ha a végeredmény helyett a ráfordított munka kerülne előtérbe, akkor nem az ajándék értéke növekedne, hanem a boldogság érzése csökkenne, és az ünnep egy panaszáradat lenne az örömszerzés helyett.

A biblia nem írja, hogy hány bölcs volt, de többes számot használ, és három ajándékot említ: az aranyat, a mirhát és a tömjént. Ebből következtetünk arra, hogy nem egy magányos személy kereste az Urat, hanem többen voltak, és együtt kutatták.

Sajnos nemcsak azok ünnepelhetnek magányosan, akik egyedül élnek, társ nélkül maradtak, özvegyek vagy egyedülállók, hanem sokszor még a családon belül is fellelhető az idegenség és a ridegség. Sokszor hallom azt a panaszt, hogy "már nem ért meg a társam", "nem tudom, mit akar a gyermekem", "egyedül vagyok, pedig többen élünk egy lakásban". A családban magányosnak lenni különösen nagy kereszt! De minden magányosságunk oka bennünk, a szívünkben kezdődik, és nem feltétlenül a másik emberben keresendő. Magunk is tehetünk róla, amikor kizárjuk az embereket az életünkből, amikor nem érzünk együtt a másikkal, amikor a körülöttünk élők baja már nem érdekel minket. A karácsony közös ünnep, és csak akkor lesz örömteli, ha fel tudjuk törni a magány és a ridegség bilincsét. Az Egyház nem véletlenül teszi kötelezővé a vasárnapi szentmise-hallgatást, ugyanis lehetőséget akar adni arra, hogy észrevegyük: nemcsak a saját kis zárt (sokszor magányos) világunk létezik.

A bölcsek más úton tértek haza, mert el akarták kerülni a gonosz Heródest Jeruzsálemben.

Milyen hatással lesz rám az idei karácsony? Maradandó örömet hoz, esetleg változást is bennem, vagy elmúlik és csak egy nap lesz a sok közül? "Az Ige testé lett és közöttünk lakozik"! Erről ír János evangélista, és azt gondolom, hogy karácsony örömének megismerése okán – a bölcsekhez hasonlóan – nekünk is más úton kell járnunk: el kell kerülnünk a rosszat, amely tönkre tehet minden szépséget és boldogságot, és hirdetnünk kell az örömet, amely gazdagít és értékesebbé tesz minket.

Minden kedves Olvasónak és családjának áldott karácsonyt és békés új esztendőt kívánok!


Nyomtatható verzió

Oldal: 1 2 3 4 5 >>>